Most kellene abba hagyni:
levél, válasz,
Várom?Várom.
Van, akinek játék.
Van, akinek játék?
Van, akinek játék??????????
Kérdések, kérdések
Válaszok????????
Ne játsz a tűzzel!
Nem szabad!
Nem lehet!
Miért?Miért ne????
Válaszok??????????
Mit akarok?
Válaszok?????????????????????
Az igazság fájni fog??!!!!
Az egész életem egy nagy kérdőjel
Hol rontottam el?
22/02/08 19:08
Fáj sok dolog, s te nem vagy itt velem
Fojtogat a magány, mocsárban az életem
Hiába szükségem van rád, te más utakon jársz
Elmentél tőlem, s porig aláztál
Eldobtad szívem, s beletapostál lelkembe
Meggyógyítani nem képes soha senki sem
Hisz te vagy a gyógyír minden fájdalmamra
De te elítéltél az örök magányra
Szívem hozzád segítségért kiabál
Bár tudja erre megoldás csak a halál
Hiába volt minden, amit érted tettem
Mert te csak üres szavakkal áltattál engem
Vágyom a boldogságra, mint minden ember a világon
De számomra nincs kegyelem
A magány világában bolyongok
Nem lelem a kiutat, s egyre fáradtabb vagyok
S itt a titok, mely válasz mindenre: átkot hordozok.
22/02/08 16:29
BARÁT-JÁTÉK KÉRDÉS EGY BARÁTHOZ
Barátom vagy.
Barátom vagy!
Barátom vagy!?
Barátom vagy???
Barátom vagy????
Játék.
Játék?
Játék!?
Játék????
Játék..........
Jó játék volt barátom.
Jó játék volt barátom?
Jó játék volt barátom!
Jó játék volt barátom !?
Jó játék volt barátom??????
Jó játék volt barátom..............
Már nem vagy a barátom.
Már nem vagy a barátom?
Már nem vagy a barátom!
Már nem vagy a barátom!?
Már nem vagy a barátom????
Már nem vagy a barátom...........
Megbántottál.......Barátom.?!
Vagy nem is voltál a barátom!!!!!???
21/02/08 21:12
Végtelen szerelem
Hogy tiszta és igaz végtelen szerelme
21/02/08 10:01
Föld
Könnyed hull.
Fényes csík marad
arcodon.
Miért?
A világ minden
fájdalma nyugszik
válladon.
Miért?
Hordozod ezer terhedet.
Szemed sohasem
nevet.
Miért?
Vidám szó nem
hagyja el
ajkadat.
Miért?
Lelked örökre
sötét, borús
marad.
Miért?
Édes Föld!
Tudom értem sírsz,
engem féltesz.
Sorsom aggaszt,
tetteim szomorítanak.
Mindhiába.
Én nem változhatok.
Én ember vagyok.
21/02/08 06:59
Szeretnék
Szeretnék könnyek nélkül élni,
Mindig jót s jobbat remélni.
Szeretnék virágos réten járni,
Mindig aranyszárnyú pillét látni.
szeretnék, oh szeretnék,
de nem lehet.
Szeretnék megtudni, s tanulni minden jót,
Felfedezni új csillagot, bolygót.
Szeretném belsőm felkutatni, megoldani,
S a nagy végtelenbe pillantani.
Szeretnék, oh szeretnék
de nem lehet.
Szeretnék az életnek értelmet adni,
Új életet a világra hozni.
Szeretnék hinni és elhitetni,
Igaz és bátor lenni.
Szeretnék oh szeretnék,
de nem lehet.
Szeretnék gyógyítani, segíteni
a világot megmenteni.
Szeretnék családot, barátokat,
igaz hű társakat.
Szeretnék,oh szeretnék,
de nem lehet.
Szertenék, de nem lehet.
Hallasz te csúf, toprongyos élet?
Figyelsz rám?Miért nem szeretsz?
Ha a sorsom irányíthatnám,
Szeretnék és szeretnének.
19/02/08 22:41
Verdi -Traviata - Choeur des Bohmiens Msica
Pavarotti Carreras Domingo - La Donna e Mobile
Kovács Erzsi : Régi óra halkan jár
Régi óra halkan jár,
Belsejében táncospár.
Mindig táncot jár
És folyton arra vár,
Hogy megálljon az óra végre már.
Az óra végre már megállt,
Pár a párra rátalált.
Egy édes csók csattant,
A fiú felpattant:
Feleségül veszlek téged már.
Egy forró csók
Oly édes volt,
De végére jár,
Mert felhúzták az órát már.
Régi óra halkan jár,
Belsejében táncospár.
Mindig táncot jár
És folyton arra vár,
Hogy álljon meg az óra végre már
18/02/08 15:04
Ó csak egy tánc volt.
Szécsi Pál : Csak egy tánc
Csak egy tánc volt, mit tőled kértem én,
Azután ment minden könnyedén,
Együtt mentünk haza az úton,
És a többit nem tudom.
Csak egy csók volt, boldog pillanat,
Amit loptam kaputok alatt.
Többször mondtad: - Itt most búcsúzom.
És a többit nem tudom.
Nyílt a kapu, ki várt reád?
Nem volt az más, csak a mamád.
Rád is mordult: - Gyere be,
Többé nem engedlek el vele!
Csak egy tánc volt, tőled kértem én,
De már több kell, maradj az enyém!
Meg is kérem a kezed ezúton,
És a többit nem tudom.
Nyílt a kapu, ki várt reád?
Nem volt az más, csak a mamád.
Rád is mordult: - Gyere be,
Többé nem engedlek el vele!
Csak egy tánc volt, tőled kértem én,
De már több kell, maradj az enyém!
Meg is kérem a kezed ezúton,
És a többit nem tudom.
És a többit nem tudom.
18/02/08 13:33
Petőfi Sándor
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
18/02/08 21:32
Benkő Péter : Neked játék, nekem szerelem
Neked játék, nekem szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal, kétsornyi hír lett az életem.
S ami szép, azt csak képzelem.
Neked eső, neked havazás, neked maradt a tisztaság, fehér lepedőn.
De záporverte homlokodra jeleket karcolt az idő,
mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne, mert nem lehet,
mert nem lehet,
mert amit nem lehet, az az élet, mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz.
Széttépett imakönyveink között a megtalált nyomornak sohasem lesz vége.
Neked játék, neked szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság.
Kit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk, s ránk gyújtotta házunk.
De nem, nekem szép így is, nekem szép a volt, s a lesz is,
még ha a bűnnel házasságot kötsz is.
Hajnali házak csendjét ma még titokban zárjuk,
a kulcs halott fémtestként postaládánkba koppan,
mint startpisztoly dörren a meneküléshez,
mert futni kell, magam, magad ellen,
mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,
s a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét.
De itt ez csak per, itt ez csak büntetés.
Neked játék, neked szerelem, neked fény, nekem a végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem.
Mi neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak.
De most ami volt, s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is.
15/02/08 22:34
Nem tudtam, merre jársz
Titkon reménykedtem csak
Hogy egyszer rám találsz
A múlt még bennem él
Tudom, te is érzed
A szívem titkon remél
Hogy messze költöztél
Úgy éreztem, hogy te már
Helyettem döntöttél
De a barátság örök
A szépet, jót, mit nekem adtál
Mindent köszönök
Hófehér ruhában
Karodba veszel és elviszel
Egy szép nap hajnalán
Csak rólad álmodom
Kedves arcod forró csókod
Feledni nem tudom.
B.Radó Lili Tudd meg.
(12/02/2008 - 21:45)
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mindenütt, mindig, minden én leszek.
(12/02/2008 - 06:26)
Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Születésnapodra
Bimbó voltál, rózsa lettél
Életembe életet leheltél
54 éved fogalom
A szeretetet elfogadod
Ravaszságod nőies
Ne légy hát oly gyerekes!
Vidámság a lételemed
A fájdalmat rosszul viseled
Megláttalak, bimbó voltál
Öntöztelek és kinyíltál
Virultál a boldogságtól
Ezt mind én adtam neked
Hiszen késztetett a barátság.
12/02/08 05:42
Vidám zaj
Számíthatsz rám s én is rád
Bízzunk egymásba ez a szabály
Olyanok vagyunk, mint a város
Zajos, vidám, de mégis magányos
09/02/08 20:29
Visszavárlak
A magány időz most szívem küszöbén
Ám ma mégis vággyal ébredtem én
Most is könyörért eseng hozzád
A bennem megboldogult remény
Ne hagyd megszűnni
Mert nem tudom leszek-e még
Ma estelen futok ábrándok elé
Remélve egybeforrt ajkunk tápláló melegét
De holnap talán elbotlik a vágyakozás
S kialszik fénye, mely vezetne feléd
Megküzdenek az érv és az ábrándozás
Meghasonlok, s sorsként múlok el én
09/02/08 16:11
Már elmentem
Szerelem női módra
(29/01/2008 - 11:49)
Gyűlölni akarnálak
Mert ha a vágy megfogan
Fogva tartanának rossz érzések
Hogy foglyod vagyok, s letépsz
Mint egy prédának kitett virágot
Nem titkolok, de odébb löklek
Mint mélybe húzódó láncos követ
Falat állítok, ne érints, ne ölelj
Kellesz-e, igen – nem, mégis
Hívlak – taszítalak csak azért is
Férfi – nő örök párharca – hajsza
S néma porondon két magányos ember
– bánattal szemében kuporog
Még élünk, sóvárgunk – kimondva – akaratlan.
A virágnak megtiltani nem lehet...Petőfi S.
A virágnak megtiltani nem
lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a
szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám,
megláttalak, szeretlek!
Szeretôje lettem én szép lelkednek -
Szép
lelekednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos
tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e,
gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint
ôsszel a felhô a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár
csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a
nagyvilágnak,
Vagy odáadnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám,
boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem,
szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a
lekedet.
(26/01/2008 - 11:01)
(26/01/2008 - 10:32)
Messze vagy
Hangodat sem hallom, pedig úgy kívánom
Mindent megadnék, hogy végre velem lehess
Mindent megtennék, hogy csakis engem szeress
Messze vagy, s a távolság kínozza szívem
De én akkor is csak hozzád vágyom híven
Bár tudnád, mit érzek szívembe legbelül
Lelkem a bánatból csak hozzád menekül
Reszketőn, remegve mondanám ki neved
De te oly messze vagy, én, pedig itt vagyok
Nem köt össze más minket csak a csillagok
Ha szomorú a szíved, nézz fel az égre
Gondolj egy legény őszinte szemére
Mert bár messze van tőlem, szíve érted ég
Ki tudja? De ő remél!
Gyűrű varázs
(24/01/2008 - 07:14)
Boldogság?
Nem!
Könnyek?
Nem!
Amik feleslegesen hullnak!
Igen!
És szép lassan a földre hullnak
Ahogy végig folynak arcodon
És érintik azt, amit én már rég
Arcod vonalát, mind egyes kis zugát!
Hiányzik a mosolyod
És értem ejtesz könnyet
És ez számomra nagyon fáj
És most miattam sírsz!
Lennék én a könnyed,
Mert akkor újra érezhetném arcod minden egyes vonalát,
Ahogy végig folyok arcodon és ajkadon talán meg halok,
De folytatnám tovább utam és a földre érve, fel kiáltanék,
Szeretlek Téged!
És kezdeném újra és újra
Míg a hang a lábadtól a szívedbe nem mar!
És érzed felesleges itt a sírás,
Nem kell könny se bánat,
Csak egy érzés,
Ami azt súgja neked, hogy nagyon Szeretlek Téged,
És most nem is lehetek veled,
De gondolatban mindig ott vagyok veled,
Az álmaidban is csak veled vagyok,
Együtt keressük, kutatjuk mi az egymáshoz vezető kis kaput,
Azt, ahonnan nincs vissza út,
És ahol csak mi ketten lennénk,
Senki más.
Talán egy lakatlan sziget vagy egy üres ház,
De csak mi ketten egymásért
Ahogy én érted úgy Te értem
És boldogok lennénk, amíg csak világ a Világ!
Nem tudom mi történt
Mi ez a furcsa
Mi ez mi eltölt
Újra meg újra
Úgy érzem lebegek
Felettem csillagok
Köröttem fellegek
Utálat gyűlölet
Szívemben nincs más
Csak tiszta szeretet
Több ez annál
Csak attól félek
Ez is elszáll
Úgy mint egy álom
Mely virágba borítja
Sötét bús világom
Több ez mint mese
Szavak nélkül
Az öröm éneke
Tudom mit akarok
Veled voltam
Most ...
Boldog vagyok
Ott maradni kitárt érzékekkel karjaidban,
Hallgatni a szívverésed, s a széthulló perceket megtartani
Húnyt szempilláim könnyhintáló ága mögött.
A meglopott időt értve térdeplő, áhítatos imádságban várni,
Hogy Magadhoz kiegészülésként felemelj, míg nem késő,
S e szoros ölelésben aztán szeretném mindent értő
Szemeidbe nézve a Világ titkait megtalálni...
A csend beszél helyettem
hagyd a csendet hallgatni.
Az emlék mindig itt lesz velem,
én örökre emlékezem.
Nem maradt már semmi nekem,
a csend beszél helyettem.
Csend
Csend. Néma csend.
Csak ült, ült a szobában
És hallgatott.
Csend. Néma csend.
És mégis... kiáltott valakiért
kiáltott valamiért.
Erősen, hangosan
széttépve a maga alkotta falat.
És mégis csend volt. Néma csend.
Hallgattak a szavak,
némán, mozdulatlan.
Elindultak, hogy elmondják
hogy kérik, hogy akarják,
mit nem szabad,
mit mégis muszáj.
De a csend útjukat állta.
Hallgattak a szavak.
Hallgattak a szemek.
a benne rejlő igazukat,
mert mondanák, mit akarnak
mit elvesznek és megkapnak,
és megtartanak.
Hallgattak a szemek.
Hallgattak a kezek.
Nem kutatták a testeket
messze tűnő rejtekeket,
hogy mondanák a gyönyört,
mit kínzó vágy gyötört.
Hallgattak a kezek.
Hisz csend volt. Néma csend.
Egy halk hang. Valahol...
Utat keresve dalol
s erősödni kezdett,
megtörve a csendet.
Már veled zúg és árad
hiába emelsz gátat
sziklát törve, akadályt nem látva
s magával sodor.
És megszólalnak a szemek.
És megszólalnak a kezek.
Mesélnek, mit nem lehet,
mit enged és elbír a képzelet,
álmokat és vágyakat,
mi jön és tán elszalad,
Vagy tán megmarad...
Csak a szavak hallgatnak.
Csend van. Néma csend.
Élvezem én az életem veled
(13/01/2008 - 21:50)
Hívogat a szavad, simogat a kezed
Ajkaink összesimulva
Csókod édesen olvad ma
Szívem epedve reád vár
Mi az mi téged rabként zár
Nem enged hozzám szabadon
S én kívül maradok a falakon
Nem bírom soká nélküled
Hívó szóm mért nem leled?
Míg kétségek között remélek
Szerelmes vágyban elégek."
PETŐFI SÁNDOR SZERETLEK KEDVESEM
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kívüled rám nézve
Nincs élet nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz
Én is azt akarom,
Nincs az az áldazat,
Mely kicsiny ne lenne
Éreted hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Égy személyben minden,
De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled,
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!
Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
